Gondolatok arról, mit is csinálok?

Az általam kezeltek visszajelzései gyakran kifejezik azt, hogy nagyon megnyugtató, pihentető, más élményhez nem hasonlítható volt a kezelés, és hogy valamilyen kellemetlen, fájdalmas, zavaró helyzet megszűnt vagy enyhült. Ez is rámutat arra, hogy itt az élő természet alaptörvénye dolgozik, amely kiegyenlítődésre, önjavításra és túlélésre törekszik. Az egyensúly felborulását valamilyen rendellenességnek tűnő jelzés mutatja, ezt eleinte figyelmen kívül hagyjuk, majd a jelzések egyre komolyabbá válnak, visszatérőek vagy állandósulnak. Megfelelő segítséggel és rávezetéssel a szokásos gondolatokra, érzelmekre, nézőpontokra rá lehet látni, szinte „kilátsz magadból”, és megengeded magadnak, hogy más lehetőség is létezik azon kívül, amit bonthatatlan valóságként berögzítettél magadnak. A nyitottabb választás esélyt ad a korábbi nézőpontból elmozduláshoz és azáltal a néha szinte hihetetlen változásokhoz. Képletesen: kék vízben a kék hal kék környezettel nem láthat maga körül színeket és nem választhatja a zöldet, sárgát, pirosat és még sok-sok színt, amíg nem tudja, hogy olyan létezik. „Ez már csak ilyen fiam”- mondta neki annak idején a kék anyahal és követi ezt a hagyományozott „bölcsességet”.

Az élő szervezetnek egyetlen sejtje is mérhetetlenül intelligensebben vezérelt, integráltabb és kommunikatívabb, folyton megújított, a helyzethez alkalmazkodó információcsomagokkal jobban ellátott, mint a leginkább csodált emberi technikai találmány. Erről alig veszünk tudomást, amíg magától jól működik. Az idő múltával sokféle módon rongáljuk, figyelmen kívül hagyjuk figyelmeztető jelzéseit, csak akkor figyelünk rá, ha bajt jelez, vagy még akkor sem. Ha már nagyon zavarja a szokásos életvitelt, mindenáron és mielőbb különböző segítségekhez és eszközökhöz folyamodva ki akarjuk iktattatni ezeket a jelzéseket. „Valaki csináljon már velem valamit!” – gondoljuk, ami átmenetileg megoldásnak látszik, bár valójában arrébb tolja a problémát.

Hogyan élhetnénk békében és együttműködően a testünkkel, közérzetünket jelként és intelligens hívásként értelmezve? Hogyan támogathatjuk jobbítási erőfeszítéseit? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ha ezt a jelzést megértettük, hallgassunk rá és megfelelő választást hozzunk a magunk érdekében?

Ehhez elsősorban Te kellesz: a figyelmed, saját magadról gondoskodásod és annak megfelelő cselekvésed. Te vagy a kocsihajtó és a szörfös a deszkán, akkor is, ha az út és a hullámzás adott. Tetszik ez így neked, vállalod érte a felelősséget?  Akkor segítséget kaphatsz hozzá, megajándékozhatod magadat a gondoskodással, figyelemmel, szeretettel, önmagaddal párbeszéddel, egyszóval alvajárás helyett éberséggel.

Minden általam alkalmazott módszer mint gyöngy fűzhető fel egyetlen gyöngysorra. Ez nem arról szól, hogy odaállsz, odaülsz vagy fekszel és csinálnak veled valamit, esetleg „megszerelnek”, hanem a Te kezedbe adja életed vezetésének lehetőségét. Mert ha felfogtad,

„…az élet belefáradt, Mélységes Barátom,

hogy egyre csak menjen tovább

Nélküled.

/ részlet Em Claire Vágyódás c. verséből/

akkor a választást követően vannak megoldások és lehetőségek. Én is sok keserves tapasztalat után tudom, mit jelent, hogy az életem nem nélkülem megy tovább, ott vagyok a középpontjában, támogatva a rám bízott életet.

 

Szeretnéd te is megismerni a benned rejlő tudást? Érted, mit mond Weöres Sándor, amikor azt mondja: „Az egyetlen igazi tanulás, a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.” 

Rólam mondták

Következzék egy hosszabb beszámoló az Access Bars és egyes testkezelések hatásairól olyan kedves ismerősömtől, aki tőlem hallott róla és tőlem kapta az első Bars és néhány testkezelést, majd megragadott minden lehetőséget, hogy lakóhelyéhez közel is rendszeresen megtalálja a csere-kezelőt és oktatót.

Először valahogy akként éltem meg az Access-szel való találkozást, illetve a kezeléseket, elsősorban a Bars hatását, mint ahogyan lebomlott az a régi épület, ami voltam, de olyannyira, hogy már csak egy üres teleknek éreztem magam, amiről már az előző ház törmelékeit is elszállították. Ettől előbb rémület volt bennem, mi lesz most? Éreztem már akkor is a szabadságot, hogy most aztán bármit építhetek, de nem tudtam, hogyan és miből. Éreztem, hogy a régi téglák – meggyőződések, hiedelmek, minták - elporladtak, és azt hittem, új téglákra, hiedelmekre, meggyőződésekre és mintákra van szükségem, az pedig nem volt. Rövidesen megéltem azonban a lehetőségek korlátlanságát. Hogy bármi, BÁRMI, és bárhogyan lehet. Nem kell tégla. Építhetek bármiből, „szélből, vízből, fényből, boldogságból”, vagy csak mondhatom, hogy „hogyan lehetne…?” és már ott is van, legalább lehetőségként, fényesebben mint ahogyan bármikor elképzelni tudtam volna. Naponta ránevetek magamra és a gondolataimra: nocsak, miért nem láttam ezt korábban? Nocsak, hát én ilyen is tudok lenni, ilyen is lehetek? Ilyet is tudok gondolni? Nocsak, még ez is lehetséges?

Naponta döbbenek rá arra, hogy mennyire korlátoztam és behatároltam, mennyire büntettem és fegyelmeztem magam, és hogy mennyivel több csodát, bőséget kínál az élet, mint remélni mertem volna. Az élet egy boldog játék lett. Sokkal jobban szeretem és kényeztetem magam, megengedem, hogy azt tegyem, amire vágyom, és megengedem, hogy örömöm teljen benne. Naponta tölt el az a boldog gondolat, hogy mennyire szeretem az életem, hogy minden úgy jó, ahogyan van, és minden egyre jobb lesz – pedig én mindennek még csak az elején tartok.

Nincsenek korlátok. Magamat kezelem. Automata pilótára indítok kezeléseket, és működik. Néhány alkalom után, amikor magamnak a mellemen a Facelift-et futtattam, a mellem feszesebb és teltebb, magasabb állású lett, olyannyira, hogy még magamnak is döbbenten tettem fel a kérdést, lepillantva a melleimre: hát ezek meg hogy kerültek ide? Sokkal jobban látok, kicsit fiatalabb is lettem, mások által is észrevehetően és észrevetten. Kevesebb alvás is elég.

Két figyelmeztetés: senki ne kezdje el, aki nem akar változást! Mert minden változni fog, az is, amit akarunk, az is, amit nem. Amire fel vagyunk készülve és amire nem. A másik: a Bars valóban alapvető, futtatni kell, lehetőleg minden héten, de mindenképpen rendszeresen. Amit most érzek, az a hihetetlen szabadság. Nincsenek kényszerek, csak lehetőségek. Bármi nemszeretem dolgot észlelek, rögtön felmerül a gondolat mellé: most még. Ráncos a szemem. Most még. Öregedő a testem. Most még. Nincs mellettem olyan társ, akivel megértjük egymást. Most még. Most még kontaktlencsét viselek. Most még.

Mit jelent számomra az Access? Azt, hogy minden lehetséges, és még annál is sokkal több. Az, hogy kilépünk egy kopott, poros, sötét szobából, bezárjuk magunk mögött az ajtót és kilépünk a napfényes, virágos rétre, a balzsamos levegőbe és elindulunk a határtalan tágasságban a távoli hegyek felé.

 

Rendkívül hálás vagyok Neked, hogy megismertettél ezzel. 

Rita

Category: